Naruto Rasengan FRPG

Egy nagyszerű FRPG-s oldal! Éld bele magad Naruto világába, a saját karaktereddel!!!
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Sunagakure - Katakombák

Go down 
SzerzőÜzenet
Hideko Juhai Kamura

avatar

Hozzászólások száma : 122
Join date : 2009. Jul. 03.
Tartózkodási hely : Konoha

TémanyitásTárgy: Sunagakure - Katakombák   Csüt. Szept. 03, 2009 8:13 pm

Az egész sivatag alatt beágazó alagútrendszer, számos csapdával zsákutcával, alagúttal, szakadékkal. Sok sír van idelenn, ami vonzza a sírrablókat. Nagyon vigyázni kell idelenn!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshizawa Kodama

avatar

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2009. Jul. 13.
Age : 24
Tartózkodási hely : Konoha, Yoshizawa birtok

TémanyitásTárgy: Re: Sunagakure - Katakombák   Szomb. Szept. 05, 2009 2:02 pm

Miután lementünk a katakombákba, eléggé kirázott a hideg a hellyel kapcsolatban.
~ Ki a francnak jutna eszébe, hogy egy ilyen helyre rejtsen el egy szent tárgyat?~ kérdeztem magamban, miközben halkan ballagtam előre. A senpai alkalmazta a Byakugant, és azt vélte felfedezni, hogy fáklyák helyezkednek el a falak mentén.
- Kodama! Alkalmazd a kék tűz technikát és gyújtsd végig a jobb falat!
- Rendben van.- bólintottam, majd a kezemen megjelent a kék tűz, s úgy koncentráltam, hogy megégesse a legelső világító eszköz végét, mely ettől be is lobbant. Egy kevés ideig kéken fénylettek, de nem sokkal később narancssárgára változtak a fények. Valami olyasmi félelmetes hely volt ez, mint amilyennek elképzeltem. Azt viszont nem mondhatnám, hogy féltem, hiszen sokkal rosszabbakon is átmentem már. Fennállt a lehetőség, miszerint csapdába futunk, így hát nagyon óvatosan haladtunk előre. Egy szakadékhoz értünk, ahol először Hideko senpai mászott át, utána engem is átsegített. Hirtelen egy idegen hang hallatszott, majd a senpai valami csuklyás fickót hajított a mélybe.
~ Hát ez jól bírta...~ vakartam meg a tarkómat. Megkezdődött a küzdelem. A sötétből egy fickó ugrott elő kunaial a kezében, s próbálta elmetszeni a torkomat, de kihajoltam előle.
- Hogy rohadnál meg...- suttogtam halkan, s előhúztam a két wakizashimat, amikkel nekirontottam az alaknak. Elkezdtünk harcolni, mivel nem volt valami jó, ezért ejtettem egy vágást az alkarján és még a lábán is.
- Nem vagy valami nagy ellenfél.- mondtam neki komoly arcot vágva, miközben csak hátráltunk a hadakozások közben, ebből is látszott, hogy fölényem van. Egyszer csak egy reccsenést lehetett hallani, majd mind a ketten a sötétségbe zuhantunk. Villám gyorsan belevezettem a Chakrámat a két wakizashiban, s belevágtam őket a sziklákba, tehát megkapaszkodtam. Az ellenségem a ninja drótjára kötött egy kunait, melyet sikerült úgy beakasztania, hogy az megtartotta. Mind a ketten a lábainkba koncentráltuk a Chakránkat, s lefelé kezdtünk rohanni. Odalent egy nagy terembe értünk, amelynek a végében egy sírhely volt, előtte pedig nagyjából nyolc darab, a plafont támasztó hatalmas oszlop.
Beálltunk egymással szembe.
- Te már Chuunin szinten vagy... Nem hittem, hogy egy shinobi valaha is sírrablásra vetemedne.- jelentettem ki.
- Mit tudsz te rólam? Nem is sejted, milyen életem volt, amikor ninja voltam.- kiáltotta felém ingerülten a fickó, eztán kézjeleket mutatott. Már a jelek alapján felismertem, hogy Genjutsut fog használni, így azonnal alkalmaztam az Aogant. Szemeimben megjelent a fekete négy ágú csillag.
-Magen: Jubaku Satsu!- kiáltotta a sírrabló. Ekkor fa tekeredett a lábaimra és kezeimre, mintha fogságba estem volna. Az ellenségem a fából kezdett el kijönni, ördögi vigyorral, plusz egy kunaial a kezében. Amint meglátta a szemeimet lefagyott arcáról a mosoly, ám átköltözött az enyémre. Azonnal kitéptem a kezemet az ágak közül, s torkon ragadtam az alakot, utána pedig az egyik oszlopnak hajítottam.
- Mit jelentsen ez?- fordult hátra a zuhanás után, ám nem látott engem, ert idő közben az egyik oszlop mögé bújtam.
- Kage Bunshin no Jutsu!- szóltam kézjelek alkalmazását követően. Öt darab Árnyék Klón jelent meg előttem libasorban, hogy ne tűnjenek ki a takarásból. Henge no Jutsuval azonnal egy kicsi kővé változtam. Az öt másolat villám gyorsan kirohant az ellenfelem elé.
- Négy klón mi? Ez elég kevés lesz ellenem.- mosolyodott el. Ennél a mondatnál már tudtam, hogy sikerült a tervem. A hasonmások ebben a pillanatban az oszlopok mögé rohantak, a fickó pedig a sírra ugrott. Egyszer csak előugrott az első klón. Mivel a sírrabló nem sejthette ő- e az igazi azonnal egy Jutsut alkalmazott.
- Magen: Narakumi no Jutsu!
Ekkor a hasonmásom megdermedt, a fickó pedig egy kunait hajított belé, amitől szétpukkant.
- Hehehe! Ennek annyi.- közölte elég önbizalommal teli hangon. Eztán a következő klón is kipattant a búvóhelyéről, a Genjutsu használó meg újra egy technikával élt ellene:
- Magen: Jigoku Kōka no Jutsu!
A klón felé egy nagy tűzlabda száguldott, aminek a látványától nem pukkant szét, végső soron nincsenek érzései, de a shinobi beledobott egy kunait, így megsemmisült. Ekkor egyszerre két Kage Bunshin is előugrott, a fickó pedig kicsit rémült arccal mutatta a kézjeleket.
- Kokuangyou no Jutsu!!
A Bunshinok fekete burokba kerültek, amiben semmit nem lehetett látni, ezért a sírrabló két shurikennel megsemmisítette őket. Már csak a legvégső másolat maradt.
- Gyere elő, te féreg! Nincs értelme bújócskázni!- ordította az ellenségem, mire az legvégső Árnyék Klón is megjelent az oszlopa mögül. A Chuunin szintű sírrabló nem sokat tétovázott.
- A legerősebb technikámmal foglak megfékezni! Shikumi no Jutsu!
Ez a Jutsu olyan hatást gyakorolt a klónra, hogy azonnal egy helyben maradt. A fickó lihegve nevetett.
- Itt a vége! Semmi esélyed nem volt ellenem.- mondta, miközben elővett két kunait, valamint ugyan ennyi shurikent. Tudtam, itt az alkalom, majd feloldottam a Henge no Jutsut, s Shunsin no Jutsuval a plafonon rohanva az ellenfelem mögé kerültem. Ő elhajította a fegyvereket, egyenest a Kage Bunshinba, aki szétdurrant.
- Miii?? Ez mégis hogyan...?- ekkor lassan, ijedten nézett maga mögé. A sötétségben csupán egy sejtelmes, félelmetes kék szempárt látott. Arcára kiült a félelem, majd egy határozott előrelépéssel bukkantam elő a homályból egy kunait helyezve a Genjutsu használó nyakához.
- Azt kérded miként történt? Elmagyarázom... Létrehoztam öt klónt, akiket kiküldtem eléd, majd elrejtettem. Persze te nem gondoltál arra, hogy én nem vagyok köztük. Sorjában támadtak meg téged, és mivel te nem tudtad ki az igazi, mindegyiken végrehajtottál egy Genjutsut. Tudtad, egy klónt egy sima fegyverrel is hatástalaníthatsz, de már felmérted a közelharci képességeimet. Tehát, hogyha csak simán eldobtál volna felém egy kunait, akkor azt azonnal hárítottam volna. Utána odaértem volna hozzád, majd megöltelek volna egy vágással. Nem figyeltél a Chakrádra, csak annyira, hogy az utolsó kapja meg a legerősebb technikádat. Ez meg is történt, ám ő is csak egy Kage Bunshin volt. Most pedig itt állsz előttem egy csöppnyi erő nélkül.- regéltem el a sírrablónak rezzenéstelen arccal, komoly hangnemben.
- Láttam nem vagytok újoncok ezen a helyen, tehát van egy kikötésem. Áruld el hol van a Hakusi Seidu, különben elmetszem a torkodat. Ha hazudsz, azt felismerem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hideko Juhai Kamura

avatar

Hozzászólások száma : 122
Join date : 2009. Jul. 03.
Tartózkodási hely : Konoha

TémanyitásTárgy: Re: Sunagakure - Katakombák   Szomb. Szept. 05, 2009 3:34 pm

A chuuninn egy ideig hezitált, majd mosoly derült az arcára. Kodama nem értette, minek örül ennyire.
- Így végül te estél az én csapdámba. - mormogta a sírrabló, és két hatalmas erős férfi megragadt Kodama kezeit, és lefegyverezték.
- Legalább így egy új szent kardunk is van... - röhögtek a sírrablók, Kodamát pedig egy szarkofágba helyezték, egy hulla mellé. Rácsúsztatták a több mázsás kőlapot, és rám irányították figyelmüket.
- Rohadékok! - vicsorogtam, miközben kihúztam egy kunait a karomból. A kis méretű hely miatt alig használhattam jutsut...
~ Talán ha víz börtönt alkalmaznék... Nem... Akkor az egyik kezemet zárva kellene tartanom... - gondoltam, majd a plafonra néztem. Egy csomó alagút, kis méretű lyuk volt a falban. Hirtelen a földnek vágtam két füstbombát, és fölugrottam az egyik lyukba.
- Te szemét! - ordított az egyik a füsttől prüszkölve.
- Kage Bunshin no Jutsu... - súgtam, és csináltam tíz klónt. Még volt időm... A klónok a többi barlangot foglalták el. A füst leülepedett. Tény és való, ezek a fickók magasan a chuuninn szint fölött vannak. Csúnyán csapdába csaltak minket. Itt, ez az ő területük. Viszont több mint valószínű, náluk van a szent katana. Saját magam ugrottam le, nem a klónom.
- Ott van! - ordított az egyik haramia, és shurikeneket dobott felém. Ezeket könnyen kikerültem, de szembe találtam magam egy tűzgolyóval. Elugrottam a másik irányba, ahol egy másik kunai csapódott a lábamba.
- Ez az igazi, nem klón! - nevettek a fickók, mire rohanni kezdtem feléjük.
- Ketsureshi Ome - Tökéletes támadás! - mondtam, és a térdemmel gyomorba rúgtam az egyiket. A férfi összegörnyedt, és ugyan azzal a mozdulattal állba rúgtam. Az ember megemelkedett, alulról hátba rúgtam, Aztán a másik lábammal pörgő rúgással eltörtem a gerincét. A másik heves támadásba kezdett.
- Ketsureshi Temane - Tökéletes elhárítás! - morogtam, és minden ellenem érkező Tai Technikát hárítani kezdtem. Ekkor a hátamban éles fájdalmat éreztem, majd átszúrt egy katana. "Holtan" feküdem. Az utolsó pillanatban alkalmaztam a testhelyettesítő jutsut, és az egyik fönt kukkoló klónomba bújtam át, így a klónom semmisült meg. Ez meleg helyzet volt.
Már csak kettő maradt. A Kodama által meggyengített Seidus alak, és egy izomagyú fickó.
~ Ez az... Kodama... Okos vagy! - gondoltam, hiszen a fiú a kék tűz jutsut használva kitörni készült a kriptából. Hallani lehetett a kő ropogását. Az izmos férfi hátrarohant, takarásban volt, nem láttam rá. Egy pillanat múlva negyedmagával tért vissza.
~ Nagyszerű, többen vannak mint voltak... - gondoltam bosszankodva, és figyeltem az eseményeket. Minden az időzítésen múlt... Ekkor az erős férfi és egy még nála is erősebb megfogta a kriptát, úgy ahogy van és cipelni kezdték kifelé. Csak bámultam! Ha én és Kisame aktiválnánk a 8 kaput, sem bírnánk el ezt a kőkockát. A barlangokban kúszva követtem őket, míg nem elvezettek egy kupolásnak faragott üregbe. Letették a kriptát, és pecséteke rajzoltak.
- Gyerünk Kod! - sziszegtem, hiszen megsemmisítő pecsétet írtak. A Seidus alak rá akart csapni, de a kőlemez megmozdult, középen kitört, és Kodama ökölbe szorított keze kibukott rajta. A kék tűz tör a felszínre megégetve a kripta körül állókat.
- Ez az! - üvöltöttem, és leugrottam a lyukból. A földre csaptam, abban a pillanatban ahogy földet értem, és az ajtót egy sárkány zárta el.
- Innen már nincs kiút, Gyoukayou! - morogtam a Seidus mellett álló csuklyás alaknak, akihez a kriptát hozták. S szintű bűnöző volt. A többiek jounin szintűek és egy chuunin. Testem körül fodrozódott a fekete chakrám, szememben sárkányok tüze égett. Fogaim megnyúltak, kiélesedtek. Kodama estét közrefogta a Kék tűz. Egymás mellett álltunk. Két fenevad, kik az ellenség vérére pályáznak. Kettő férfi kezével takarta arcát, és kétségbeesetten, könyörögtek az életükért.
- Mi...a... Kik vagytok ti?! Sátán szolgái! - kiabáltak, és fejvesztve másztak a falakon fölfelé. Kezemet magam mögött lógatva hatalmas sebességel rohantam neki az egyiknek, és fejjel nekicsaptam a falnak. Elő húztam az Aka Seidut, és beledöftem Gyoukayou oldalába. A szakállas férfi arca és az én arcom alig két centire voltak egymástól.
- Tudod....Mennyit....Ártottál....Konohának?! - mondtam idegbeteg tekintettel, és forgatni kezdtem benne a kardot. Ősz szakállát bordóra festette a szájából kiáramló vér.
- Egy rohadt idegbeteg vagy Hideko! Egy szörnyszülött! - ordított a képembe. Emlékképek bombázták az agyamat.

" Gyoukayou a mostohatestvérem... Mindig irigykedett, hogy én lettem a tizedik fiú, és hogy ő csak a mellékágba születhetett... Megölte az édes testvéremet, és a legjobb barátomat. Aztán a magánéletemre is tönkretette... Most mindenért megfizet... "

Kodam kiütötte a maradék rossz fiút és engem nézett. Most megingott a belém fektetett bizalma. Arcom akár a sátáné.
- Gyoukayou... Megkeserítetted az életemet! - mondtam, és elmerültem az emlékekben.
- A legkedvesebb barátomat a szemem előtt ölted meg! - ordítottam, és pofán csaptam a férfit.
- A legrosszabbat érdemled te utolsó senkiházi! - kiáltottam rá, majd kitéptem belőle a katanát. A férfi hatalmas fájdalmak közepette, a padlón úszó vérbe csuklott.
- Magammal viszlek! Mivel valaha samurai parancsnok voltál a legrosszabbat kapod! Meztelenül foglak arccal lefelé temetni a kardodat pedig a tengerbe hajítom! - morogtam, és eltörtem a nyakát. Kodama mindent végig nézett, és végig hallgatott. Lassan bizonytalanul a fiúra néztem, aki hátrált egyet. A szemem újra barátságos reményt sugárzott, arcom valahogy kedvesebbé varázsolódott. Fogaim visszahúzódtak. A földön fekvő hullába töröltem a katanát, majd beletoltam a hüvelybe. Egy lépést ettem a fiú felé, majd megszédültem, és ájultan terültem el a földön. Nem cselekedtem helyesen... Bosszút álltam, amit bosszú követ. De most már valahogy úgy éreztem... Azok, akiket Gyoukayou megkínzott és megölt, azok, valahogy végleg békére leltek...
A barlang ezen részében, még égett a tábortűz, amit a sírrablók raktak. A teremben Kodama állt, aki még két perccel a történtek után sem mozdult. Dermedten nézte a vérben fekvő Gyoukayout, és engem. A széttört kripta ott hevert a terem közepén, körülötte holttestekkel. Az egész olyan volt, mint egy horrorfilm. Kodama lassan fölfogta a történteket, magához tért, és visszagondolt a két "testvér" múltjára.
- Senpai! - nyögte, majd elrakta a kezében lévő véres kunait.
- Senpai! - kiáltotta ismételve önmagát, és mellém futott. Én, már magamnál voltam, de annyire fáradtan, hogy hortyogtam. Ezt az éjszakát itt töltjük...

(Bocs a kitörésér ^^' kissé elszaladt velem a ló! De legalább nekem is van már egy jó kis múltbéli titkom!Very Happy Többet nem fordul elő, ígérem!)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshizawa Kodama

avatar

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2009. Jul. 13.
Age : 24
Tartózkodási hely : Konoha, Yoshizawa birtok

TémanyitásTárgy: Re: Sunagakure - Katakombák   Hétf. Szept. 07, 2009 8:05 pm

Miután vége lett a harcnak Hideko senpai ott feküdt előttem, de felébredt, viszont olyan fáradt volt, hogy hortyogott.
- Hm... Nem kellene ennyire megerőltetned magad senpai!- vakartam meg a tarkómat, utána az egyik hulláról letéptem a pólót.
- Ne aggódj, mindjárt bekötözöm a sérülésedet.- mondtam, miközben a Jounin lábába beleállt shurikenre tekintettem. Körülötte vörös volt a ruha, a vér már elégé átáztatta. Letérdeltem az Elit Jouninnal szembe.
- Csúnyán belefúródott, viszont ki kell szednem.- tekintettem a vezetőmre, aki csak bólintott egyet, majd összeszorította a fogait. Óvatosan nyúltam a ninja fegyver közepén kandikáló lyukba.
- Rendben, akkor háromra kirántom. Egy, kettő,... három!- kiáltottam, s kitéptem a sebből a benne lévő, csillag formájú vasdarabot. Egy kicsi vér még csurdogálni kezdett, de azonnal rákötöttem Hideko senpai sebére a ruhadarabot, melyet az imént szedtem le az egyik halottról. A lehető legerősebbre szorítottam és biztonságos csomót kötöttem rá.
- Na azt hiszem így jó lesz.- bólintottam, miután felálltam. Körültekintettem, ám nem igazán tudtam tájékozódni.
~ Odakint már bizonyára lement a Nap.~ gondoltam magamban, s végignéztem a legyőzöttek felszerelését. Sok minden nem volt náluk éppen, viszont egyiküknél ott pihent a Hakusi Seidu. Leguggoltam a fickó élettelen testéhez, majd elvettem kimeredt kezei közül a katanát.
- Bocs haver, de neked erre már nem lesz szükséged.- jelentettem ki egy gonosz tekintettel megborsozott félmosoly kíséretében. A kezemben tartva a fegyvert furcsa gondolatok törtek rám, amelyek nem éppen jó irányúak voltak, ám hamar elvetettem őket. A hatalomvágy mindenkit megkísért, csakhogy nem sok ember képes ellent mondani neki. A Seidut a falnak döntöttem, egyenesen Hideko senpai mellé, aki már aludt. Úgy véltem, ott jó helye lesz. Ezt követően eltakarítottam a halottakat is. Ahogy ezzel is végeztem ülve nekidőltem a falnak, s gondolkodni kezdtem. Az előbb látott jelenet bennem is felidézett pár emléket. Bosszú... Bizony az én életemben is szerepet fog majd kapni ez a szó, bár az még nem most lesz. Lassan behunytam szemeimet, én is álomba merültem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hideko Juhai Kamura

avatar

Hozzászólások száma : 122
Join date : 2009. Jul. 03.
Tartózkodási hely : Konoha

TémanyitásTárgy: Re: Sunagakure - Katakombák   Kedd Szept. 08, 2009 3:49 pm

Már reggel, sőt dél előtt lehetett, bár idelenn, a nyirkos, és sötét alagutakban még mindig éjjel volt. Lassan fölnyitottam a szemeimet, majd körbenéztem. Lassan fölültem. Mellettem jobb oldalt Kodama feküdt. Jól ki lehetett már merülve. A tegnap éjjel jól odavágtam magam. Lassan fölálltam, majd közelebb mentem a fiúhoz.
- Kodama! Kodama! - szólítgattam, és meg is ráztam a vállát. A fiú ásított majd ezt morogta:
- Jaj anyu! Csak öt percet... -
- KODAMA! - mondtam hangosabban, mire a fiú fölugrott a kényelmes fekvésből.
- Hideko senpai? Oh... elnézést... - morogta, majd körbenézett.
- Kod. Épp itt az ideje hogy távozzunk. Nagyon ügyes voltál, ezért két justut is tanulsz majd, csak előbb törjünk a felszínre. - mondtam majd elindultam az alagutakban...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshizawa Kodama

avatar

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2009. Jul. 13.
Age : 24
Tartózkodási hely : Konoha, Yoshizawa birtok

TémanyitásTárgy: Re: Sunagakure - Katakombák   Csüt. Szept. 10, 2009 4:12 pm

Miután felkeltünk Hideko senpai megígérte, hogy megtanít két Jutsut is, csak jussunk fel a felszínre.
- Rendben van, már alig várom!- örvendeztem, miközben megigazítottam a fejpántomat.
- Akkor jussunk ki innen hamar, úgyis kezd már elegem lenni ebből a hátborzongató helyből.- sóhajtottam egyet, azután vakargattam a tarkómat.
~ Milyen kellemetlen... Még a mangámat sem tudom olvasni ezen a helyen.~ gondoltam magamban. Tisztára olyan volt az egész, mintha barlangászni indultunk volna, bár itt azért rendesen ki voltak alakítva a járatok. Egy fából készült hídhoz értünk, amely egy korom fekete szakadék fölött ívelt át. Hát mit ne mondjak nem volt a legjobb állapotban.
- Kettőnket bizonyára nem bírna el egyszerre. Javaslom menjünk egymás után.- adtam az ötletet a Jouninnak, aki bólintott, s előre ment. Mikor átért jelzett, hogy minden rendben. Ekkor én is ráléptem a híd első fokára, elkezdtem nyugodtan ballagni a korhadó fákon. Ahogy átértem, azért kifújtam magam rendesen. Tovább indultunk a járatokba, a távolban pedig már pislákoló fényre lettünk figyelmesek.
- Nézd Hideko senpai! Ott egy kijárat.- mutattam a behatoló fényforrás irányába, majd elindultunk arra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hideko Juhai Kamura

avatar

Hozzászólások száma : 122
Join date : 2009. Jul. 03.
Tartózkodási hely : Konoha

TémanyitásTárgy: Re: Sunagakure - Katakombák   Csüt. Szept. 10, 2009 6:50 pm

A távolban valóban egy kis fény szűrődött a barlang párás és poros levegőjébe.
- Valóban. - motyogtam, majd lassan tapogatózva indultunk a kijárat felé. A kijárat vége egy hatalmas szikla tetején volt. Mindenhol homok, kietlen puszták, száraz völgyek, apadt folyók nyomai. A homoknak furcsa vöröses színe volt.
- Innen már kétségtelen, ez a Vörös Babok Mezeje... - mondtam a fiúnak, aki láthatólag röhejesnek tartotta az elnevezést.
- A világ legaljasabb, kisstílű gyilkosai, banditái tanyáznak errefelé. Senkiben nem bízhatsz, csak magadban és bennem. Akárhol összefuthatunk egy marcona legénnyel, vagy éppen egy gyönyörű nővel, aki az éjszakai kalandod közben megkésel. - magyaráztam, majd egy kopár, barátságtalan lombtalan erdő felé mutattam.
- A Szuronyok Erdejének nevezik. - mondtam, miközben az ujjamat arra felé fordítottam.
- A világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa, és néhány gazember laktanyája. - eztán egy völgyre mutattam.
- Innen nem látszik, de egyedül az a hely, ahol vizet lehet találni. Egy parányi oázis, amit egy "Kembutara" nevű törzs őriz. A vízért cserébe élelemet, és pénzt kérnek. Hallottam már róluk. Ha nem adod meg amit kérnek, akkor nagyon agresszívek és hatalmas erejük van. A törzs jóformán zsebtolvajokbol, itt élő őslakosokból és néhány elveszett ninjából áll. - mosolyogtam, majd egy hatalmas félelmetes hágó felé nyújtottam kezem.
- Ott még senki nem járt. - nevettem el magam.
- Éppen ezért nem arra megyünk. Az erdőn vágunk át, ahonnan egy kivezető barlangrendszerbe megyünk, végül tengeri úton elhagyjuk a Vörös Babok Földjét. - mondtam, majd elindultam lefelé a sziklákon...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Sunagakure - Katakombák   

Vissza az elejére Go down
 
Sunagakure - Katakombák
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Naruto Rasengan FRPG :: Országok :: Szél országa :: Sunagakure-
Ugrás: